29. fejezet
Theomakhia
Második rész

A lázadó istenek a 3 egyesült istenség, Game Master erejével épphogy megnyerték kint a csatát, majd az időközben a palotából kiszorított B, és az épphogy győzedelmeskedő C csapattal egyesülve már ostromoltak. A gonoszok a palotába szorultak vissza, ahol kissé félve és idegesen várták, hogy történjen valami. Az a valami tulajdonképpen a főisten és a legerősebb gonoszok brutális kitörése lett volna, csak hogy azok véletlenül se akarták elkapkodni a válaszcsapást. 1 nap elteltével jó kis állóháború alakult ki. Se ki, se be. Amikor a jók már kezdték elveszíteni harci kedvüket, a főisten, Farbst összehívta legjobb isteneit…
Farbst: Istenek, figyeljetek rám! Eljött a perc hogy végre leöljük mindet, s mi uralkodjunk a világ felett! Sieg Heil!
Istenek: Heil mein Führer!
Teljes harci díszben a kapukhoz indultak, majd mikor már mind készen álltak, a kapu kinyílt és ők kirontottak. A jók nem készültek fel erre, meglepetten hullottak az első sorok, majd mikor már feleszméltek, ellentámadásba kezdtek.
A küzdelem epikus volt. Le se lehet írni, szóval nem is fogom (bocs ennyire jó nem vagyok J – a szerk.) Fröcsögött az isteni vér, holt tetemek váltak energiává és tűntek el. A gonoszok túl erősek voltak. Még Game Master se volt elég erős hozzá, hogy győzelemre vezesse őket. A vezetők összegyűltek, hogy megbeszéljék a továbbiakat…
Wishter: Barátaim! Úgy tűnik ennyi volt nekünk. Félek, el kell menekülnünk, s bujkálnunk kell, amíg el nem jön a mi időnk.
Brust: Sajnos így nagy valószínűséggel a világ fenekestül fel fog fordulni.
Isten: Valószínűleg?
Brust: Mivel még nem volt példa erre, ezért gondoljuk. Nem tudjuk majd feladatainkat ellátni, s a világok, mely felett segédkezünk, káoszba fognak torkolni.
Isten: Milyen veszélyek várhatók?
Whister: Nem lesz eső, se napfény, a holtak fel kellhetnek a sírjaikból, tűzvészek, szökőárok várhatóak, hogy csak párat említsek.
Game Master: Sajnos nagyon szörnyű, de nem tehetünk mást. Reméljük mire újra rend lesz, marad még világ, mit óvhatunk.
Brust: Most pedig, dicső harcban essünk el, persze csak ti, közistenek, mi szépen elmegyünk a kijelölt zónákba, a Peremvidékekre, ahova nem terjed ki nagyon az istenek ereje.
Isten: Na ne már! Ez nem ér! Nem akarok meghalni…
Whister: Csak viccelt, mi is harcolunk, de akinek nincs ideje odateleportálódni, az tényleg itt ve…
Ekkor egy hatalmas energiagömb csapódott a jók közé, megsemmisítve a nagy részüket, s akiknek szerencséjük volt, azok máris húztak onnan…
Ám Game Master nem akart visszavonulni. Még egy kicsit öldökölni volt kedve. Mikor már csak ő maradt, és még mindig aprította az ellent, a főisten is megjelent, ki azonnal harcképtelenné tette.
Farbst: Bolond, hát azt hitted legyőzhetsz?! Hatalmam akkora hogy mindnyájatokkal végezhetek!
Game Master: Meg kellett próbálnunk.
Clodinius: Mesterem, van egy kis gond.
Farbst: Mi lenne az?
Clodinius: Hírnökeink jelentik, hogy a világok sorra mennek tönkre.
Farbst: Ez nem gond, végre csak mi vagyunk hatalmon. Csak a gonoszság létezik, meg a pár semleges dolog.
Sidius: Nagyszerű, végre beteljesítettük, amit akartunk…
Game Master-t elfogják, majd elvezetik a börtönbe, melybe egy darabig szenvedtetik. Rövid tündöklés után bekövetkezett a bukás, mely beárnyékolja a Szövetséget…
A jók utolsó életben maradt tagjai épp felfedezik az új otthonaikat, mindegyik máshol, primitív vagy pogány világokba kerülnek. Külön-külön, hogy sose érezzék meg együttes nagy erejüket.
Whister próbálja segíteni az élőlényeket, feladatokat bíz rájuk, s kisegíti őket a bajból. Nagy a veszély, hogy megtalálják, ám sose fogja félretenni a jóságot, minek őrzője és használója. Így fog majd segíteni azoknak, akik fontos szerepet töltenek be egy világban, ahol nem más uralkodik, mint: Sidious…