33. fejezet
Hazatérés

Egy magányos halász rója a tengert, a hálóját utoljára veti ki ma, már esteledik. Koromsötét van, a sok gomolygó, fekete felhő miatt, mely az eget eltakarja. Hirtelen egy villám csap a messzi távolba, a tengerbe, s nem sokkal később a hangja is megérkezik. Pillanatok múlva szakadni kezd az eső. A halász meggondolja magát, és sietve a part felé közeleg. Egy villám pont a kis kikötővároskától nem messze lévő, ősidők óta álló toronyba csap bele, melyet még most is használnak. A halász kiköt, majd a stégre lépve üdvözli a kikötőmestert, aki hosszú kabátjában, pipázva viszonozza a gesztust. A villámok egyre sűrűbben csapnak be, kikötőmester mindig megremeg ilyenkor. Hosszú és ősz szakállán csak úgy folyik le a víz, sapkája is már bőrig ázott. Balra, a világítótoronyra néz, nehogy kialudjon a fénye. Amint visszanéz, egy fehér foltot vesz észre a messzeségben. A stég szélére siet, hogy jobban lássa mi is az. A szél nagyon felerősödik, hullámok erősen csapdossák a partot. A mester felismeri, hogy az bizony egy vitorla, de fogalma sincs, mit keres itt ilyenkor egy hajó. Igen termetes bárka, lassan közeledik. Szép óvatosan kiköt, majd a kikötőmester odalép, hogy rögzítse. Felnéz a hajóra, de egy árva lelket sem lát. Kicsit megijed, mivel az utóbbi pár évben tértek vissza ilyen hajók, a messzi tengerektől, a feltérképezetlen területről, honnan még senki sem tért vissza élve. Ám egy ifjú jelenik meg, aki a stég felé lépked. A mester közelebb hajol, és felismeri.
Kikötőmester: Á, ifjú Delete, hát visszatértél.
Delete: Üdvözletem!
Kikötőmester: Nem gondoltam volna, hogy valaha is visszatérsz, balga ötlet az ismeretlenbe hajózni.
Delete: Muszáj volt megtennem ezt az utat. De mond csak, hogy teltek az évek, amíg nem voltam itt?
Kikötőmester: Hosszú évek voltak ezek, termés nem nagyon volt, hal viszont bőven.
Delete: Én megyek, lepihenek, hosszú út volt ez.
Kikötőmester: Várj még egy percet. Pár napja érkezett valaki, aki pont téged keresett. Én kinevettem, de nem tágított. A fogadóban megtalálod.
Delete? Kicsoda?
Kikötőmester: Azt nem közölte.
Delete félt, mivel úgy sejtette, valaki a nyomában jár. Félve lépett be a fogadóba, ahol megcsapta a sült hús illata, bizony egy ideje már nem volt alkalma hozzá. Odasétált a csaposhoz, majd kért egy sört. Miután megkapta, végigmérte az ott tartózkodókat. Ismerős arcot látott közöttük, közelebb ment hozzá. A férfi felnézett, majd felállt a székéről, és megölelte Delete-t.
Férfi: Delete öreg barátom! Rég láttalak!
Delete: Én is téged!
Férfi: Elérted a célt, amiért elhajóztál.
Delete: Mondhatjuk. Az ott élők fejlettebbek, mint gondoltam. De mond csak, minek köszönhetem az ittléted?
A férfi körülnézett, majd halkan odasúgta:
Férfi: Inkább ne itt beszéljük meg…
Felálltak majd kiléptek az ajtón, és a szakadó esőben beszélgettek az utcán…
Férfi: A helyzet az, hogy valaki megkeresett.
Delete: Tényleg?
Delete megállt, majd a férfire nézett érdeklődően.
Férfi: Az illető ismer téged és engem is. Legalábbis hallott rólunk.
Lassan egy korlát felé közeledtek.
Férfi: Nem tudom honnan, és miképp, de ismeri az eddigi tevékenységünket.
Delete: Ki az?
Férfi: Nem mondta a nevét.
Delete: És pontosan mit akar?
Férfi: Azt mondja majd mindent elmond. Viszont valami igazán nagy dolog lehet, karrierünk csúcspontja.
Delete: Már nem űzöm a szakmát. És tudtommal te sem, mivel abbahagytuk.
Férfi: Igen, de gondolj bele! Annyi pénzt ajánlott, amennyit elképzelni se tudnál!
Delete: Nem a pénz számít. Viszont hasznos tényező.
A férfi elmosolyodott, majd tovább mentek, fel egy lépcsőn, a város magasabb pontjához, a tornyot már jól lehetett látni.
Delete: Hát nem tudom. Igazából nem hiszem, hogy el kéne vállalnunk. Már kiöregedtünk, nem gondolod?
Férfi: Egyáltalán nem.
Delete: Mennyi pénzről is lenne szó?
A férfi halkan a fülébe súgta az összeget, majd Delete hangos köhögés után csodálkozva a férfi felé nézett.
Férfi: Igen jól hallottad.
Delete: Hát ebből a pénzből flottánk lehetne.
Férfi: Nos?
Delete: Nem tudom. Meg kéne hallgatni.
A két férfi elindult egy hosszú lépcsőn, a torony irányába.
Delete: Megnézem a Mágustornyot, már rég láttam.
Férfi: Rendben, de én megyek vissza.
A torony bejárata előtt Delete megállt, és a férfi felé nézett.
Delete: Hol kell vele találkozni Hun_Medve?
Hun_Medve: A Zazmataz-ban vár minket.
Delete: Holnap hajnalban indulunk a Zazmataz-ba.
Hun_Medve bólintott, majd elindult vissza a fogadóba, Delete pedig enyhe mosollyal az arcán belépett a toronyba…